1.évad 4.rész: Light your heart!

Reggel Candelaria mellett keltem. Nem akartam még felébreszteni ezért halkan felöltöztem. Még mindig csak szunyált, pedig már ideje lett volna felkelteni ezért - lehet kicsit durván - de felkeltettem.
- Tudod.. Elég lett volna egy Cande,keljél, és nem kellett volna beleordítani a fülembe! - dühöngött a barátnőm, miközben a csapzott, vörös haját fésülte.
- Bocs. - próbáltam elfojtani a tengernyi nevetést ami bennem lakozott, több kevesebb sikerrel. Candelaria is felöltözött ezért a hotel étkezője felé vettük az irányt. A többiek már a sorban álltak, ezért mi is vettünk egy-egy lapos tányért, és arra pakoltuk azt amit megkívántunk. Végül én mégiscsak a nutellás palacsinta mellett döntöttem. Leülltem a srácok mellé akik már nagyban falatoztak.
- Valaki nem látta Sergiót? - törtem meg a csendet. Túl nagy kussba volt mindenki, és ez egyátalán nem jellemző rájuk.
- Ma fél háromkor kezdődik a forgatás.. Lehet, hogy intéz valamit.. - kifejezetten furcsáltam, hogy csak fél háromkor kezdünk bele a munkába, hisz a Castelldefels-i ügy miatt igen csak elhúzúdott a dolog.
- Miért kezdjük olyan későn? - kérdeztem, majd belekortyoltam a kávémba.
- Nem tudjuk...
- Most ti pikkeltek rám? - néztem a srácokra mit sem értő tekintettel.
-Dehogy, Tintu! - próbált mosolyt erőltetni az arcára Mechi. Ekkor leesett mi is a szőkeség gondja. Máig van a döntési határideje.. Bár Mercedes baját kifejtettem a többieké még mindig rejtély volt. De most csak Mercedesre próbáltam összpontosítani. Látszott rajta, hogy kivan, hisz az álmos szempárjából itélve nem aludta ki magát, és a kaját is csak tologatta ide oda a tányérba.
- Mech beszélhetnénk? - néztem bizakodóan a barátnőmre.
- Nem Tini.. - felállt szomorúan de tudtam, hogy nem azért, hogy elmenjen. Be akarja jelenteni, hogy elmegy-e vagy nem. Erőt vett magán, majd mosolyt kúsztatott az arcára. - Skacok! Öhm... beszeretnék jelenteni nektek valamit.. - itt Mechi egy nagy szünetet tartott majd a többiek kiváncsi tekintettel néztek a szőkeségre, jelezve, hogy mondja már. Xabi megsimogatta Mercedes kezét, de mit sem értő, bamba, tekintetéből itélve Mercedes neki sem mondta el az ajánlatot. - Kaptam egy ajánlatot, egy sorozatban mint főszereplő...... Los Angelesben.. - itt mindenkinek lefagyott a mosolya, és a kíváncsi tekintete. Mindenki abbahagyta az evészetet, és hol a földet nézték, hol Mechire pillantottak szomorúan. - És.... elfogadtam. Elmegyek. - Mechinek itt egy könnycsepp gurult le az arcán, amit gyorsan letörölt, majd visszaüllt a helyére.
- Gratulálunk Mech! - törtem meg a csendet, hisz a többiek túlságosan sokkolt álapotba voltak, ahhoz, hogy reagáljanak valamit. Xabi, a barátnője tekintetét fűrkészte, majd Mechi hozzábújt.
- Nah, mit szóltok? - törölte le a könnyeit Mercedes, majd erőltetetten felnevetett.
- Gratulálunk a sikeredhez, de nehéz lesz elengedni! - szólalt meg Lodo.
- Úgy van. De tudjuk, hogy ez egy óriási lehetőség és mind így döntöttünk volna. - mondta szomorúan mégis biztatóan Jorge.
- És te? Haragszol? - fordult Mechi Xabiani felé.
- Hogy tudnék rád haragudni? De nagyon fogsz hiányozni.. - könnyezett be Xabi is.
- Köszönöm a támogatást! - mosolygott halványan a barátnőm.
- Mikor indul a géped? - szólalt meg Alba.
- Szombaton.
- Tehát aznap mikor hazamegyünk Buenos Airesbe.
- Igen. Addig itt vagyok. Szeretlek titeket. - kezdett el pityeregni, majd létrehoztunk egy csoportos ölelést. Mercedes nagyon fog hiányozni. Ő volt az akivel olysnok voltunk mint az ikrek. Már ha egymásra néztünk, akkor tudtuk mire gondol a másik. Megebédeltünk, és szomorúan mindenki felment a szobájába. Candelita átment Ruggehoz, én pedig a kezembe kaptam a gitárom.
"Do i have say it loud
Take the time a spell it out
If you're gonna write it now
Baby could ya make it hand-handwritten
I just wanna hold you could,
Me and you and nothing else,
If you wanna let me know,
Baby could ya make it, hand-handwritten..."
(TINI - Handwritten)

~Jorge Blanco~
Cande kitoloncolt a szobából, azzal az indokkal, hogy "beszélgetni" akar Ruggeval. A folyosón ragadtam, mikor meghallottam egy csodás dallamot és hangot. Tini. Ösztönösen Tiniék hálója felé vettem az irányt ahol Martina gitározott. Annyira gyönyörű. Annyira bájos. Annyira gyengéd. Annyira szeretem! Épp beakartam menni a szobába, mikor felfogtam mit énekel. "Baby, tudnád kézzel-kézzel írottá tenni?" Írok neki egy dalt. Vagy egy kis dalrészletet, mert szorít az idő. Nagy örömmel beszaladtam a szobámba, ahol Ruggelaria csókolózott. Oda se néztem, nem érdekelt, csak egy lapot meg egy tollat kerestem.
- Mi az haver?
- Már tudom, hogy béküljek ki Tinivel! - vigyorogtam.
- Nem kéne megcsalni! - vágta rá Cande.
- Nem csaltam meg, majd Rugge elmagyarázza! - vigyorogtam még mindig, majd kitoltam őket az ajtón, amit kulcsall bezártam.

TINI
Épp néztem a tv-t mikor valaki kopogott. Nagy nehezen felálltam, majd mikor kinyitottam az ajtót, Mechi Lodo és Alba álltak ott, hajgöndörítvel, sminekekkel meg mit tudom én mikkel a kezükbe.
- Mi a fa..
- Lesz egy buli a hotel kertjébe. Gyönyörűnek kell lenned. - gesztikulált hevesen Lodovica, majd leültettek egy székbe. Nem értem minek ez a nagy felhajtás. De ellenkezni nem tudtam és igazából nem is akartam. Rám fért most egy kis bulizás.

@tinitastoessel: Party:)

Furcsáltam, hogy a lányok nem valami szuper rövid göncöt adtak rám, hanem egy szép, elegáns hosszú ruhát. Betudtam előnyként, azaz nem tettem szóvá. Levonszoltak a hotel hátsó kertrészébe ahol mindenhol gyerták világítottak. Valaki gitározott. A lányok egy ponton megálltak, de én követtem a dallamot. Jorget pillantottam meg. Amint meglátott elkezdett énekelni, egy számomra ismeretlen dalt... Írt nekem egy dalt.

"on the night streetlights are gone
 i'll be the sun so your dreams can run
Light your heart, yeah
Light your heart, up
Light your heart, yeah
Light your heart, up
when the waves go take you out
i'll be the sound that drowns the crowd
when you get, yeah
when you get down
we're gonna, sing, sing, sing"

Mosolyogva hallgattam végig. Nem mondom, hogy megcsalt. Meghallgatom.. 

- Ezt mind te szervezted meg, Blanco? - mosolyogtam elvarázsoltan.

- Ismersz. - fényezte magát majd a karjaiba borultam. - Gyönyörű vagy! - nézett végig rajtam.

- Te pedig nagyon édes! De a múltkorit beszéljük meg.

- Melanie azt szervezte le nekünk, hogy hadd legyen egy romantikus vacsoránk a barcelónia kastélyba. Tudom, hogy rég elakartál volna menni oda. - ott, abban a percben annyira szidtam magam. A torkomban gombóc növekedett. 

- Sajnálom. - borultam a karjába, és már épphogy visszabírtam tartani a sírást.

- Ne beszéljünk erről. Mindaketten hibáztunk, és még fogunk is. De nem ez a lényeg. Kiegészítjük egymást! - simogatta az arcom, majd megöleltem. 
- Szeretlek! És sajnálom, hogy néha kicsit talán túl makacs vagyok! - nevettem.
- Néha? Kicsit? Talán? - húzta az agyam.
- Kuss! - nevettem, majd megcsókoltam. 
- Éljen az ifjú pár! - szórt le minket Rugge rózsaszirmokkal.
- Geci hülye vagy, tudod? - kacagtam.
- A kedves párod nap mint nap elmondja. - vigyorgott Ruggero, mintha csak egy bókot kapna. Megöleltem azt a majmot is, mert tudtam, hogy ő is rengeteget segíthetett Yoyinak. Viszont Mechi akármennyire is próbálta palástolni a szomorúságát nem ment neki.
- Mechi drágám! - mentem hozzá eleinte mosolyogva, de könnyek gyűltek a szemembe. Szívem szerint megmondtam volna neki, hogyha ennyire nehezen megy neki ez a dolog, hagyja a francba, mert én sem akarom őt elengedni! De megértő akartam lenni. - Minden rendben?
- Nem. Nem tudom. Még nem éreztem ilyet. Visszagondolok arra, hogy mennyi mindent éltünk meg együtt... és.. úgy érzem, hogy vége. És.. nem akarok egy másik csapatot! Titeket akarlak! - borult a karomba bőgve. Barátnőm sírását látva, én ia belekezdtem, és már együtt bőgtünk egymás vállán. 
- Szeretlek! Sajnálom, hogy ezt mondom, de ha.. így érzel... ne menj el! - dadogtam.
- De viszont.. Los Angeles! Annyi kaland várNa rám ott! 
- Akkor? Akkor mit teszel?
- Nem tudom, Martina.
- Tini, magunkra hagynál légyszi? - jelent meg Xabi.
- Persze.
- Mi a baj kincsem? - simította meg a hátam Jorge.
- Mechi. - hajtottam le a fejem. Gyanítottam, hogy a sminkem nem fojt le, mivel a lányok vízálló flinc francokat kentek rám. - És ki fogja játszani Ludmilát? 
- Senki. Sergióék átírták a forgatókönyvet, így Ludmila elment Afrikába. Nem lesz új szinésznő.
- Nem akarom, hogy elmenjen. - próbáltam visszafolytani a sírást.
- Nyugodj meg, életem. - ölelt meg. 
- Ugye tudod, hogy ilyenkor nem nyugszom meg? - nevettem fel kényszeredetten.
- Tudom. De ez Mechi döntése. Tiszteletben kell tartanod. - túrt egy kósza tincset a fülem mögé.
- Igazad van. De nehéz. - fúrtam az arcom a mellkasába. Beszélgettünk még egy kicsit, majd ahogy a többiek is, mi is felmentünk a szobánkba. Én átcuccoltam Jorgehoz, Rugge pedig Candelitához. Lezuhanyoztam, majd Yoyi is.
- Szeretlek. - puszilt bele a hajamba.
- Én is. - csókoltam meg, majd újra egymásé lettünk. Imádom. 

Különkiadás - BOLDOG SZÜLINAPOT VIVI!

Ez a rész a születésnapos Vivinek szól!<3 Remélem tetszik, de ami a legfontosabb: BOLDOGSÁGOS SZÜLINAPOT, ÉS NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY MEGISMERHETTELEK!<3

Ivett szemszöge:

Reggel hétkor nem kellett, hogy ébresszen valaki. A Jorges füzetembe már nagyban írtam a torta vázlatát, és, a buli helyszínének a díszítését. Egyszercsak meghallottam a My Stupid Heart-ot. A csengőhangom. Reflex szerűen elkezdtem keresgélni a telefont, ami nehezemre esett mert a szobám úgy nézett ki mintha bomba robbant volna. Ami nálam elég ritkán fordul elő, mert viszonylag ügyelni szoktam a rendre. Amikor megtaláltam a telót a kijelzőn Klaudia neve állt.
- IVETT! - ordított bele Klau, Kármen, Lili, a két Vanda, és Kata, a két Anna, és Panna. Jó sokan vagyunk!:D
- Ivi, aludni akarok! - lépett be a szobába a húgom. Ja, elég nyűgös volt.
- Oké, oké, sorry! - nevettem. Úgy szeretem mikor nyűgös. Jókat lehet rajta nevetni:D
- A hangotoktól zseng a ház! - tettem a készüléket a fülemhez.
- Az, zsong, nem zseng te hülye! - röhögött Kármen, majd a többiek is belekezdtek.
- Ha-ha de vicces! - forgattam meg a szemeim amit nem láttak. - Hol tartotok?
- Hááát....  - szinte láttam magam előtt ahogy Klaudia épp kiakar találni valami kamut.:D
- Elszúrták a tortát a cukrászdába. JB-set kértünk de ők Justin Bieberre gondoltak.. és.. olyan lett a torta is.
- Nee nee nee! - kezdtem el nyafogni.
- Nyugi megoldjuk! - mondta Vanda.
- Hmm.. azt gondolom. Gyertek hozzám nyolcra. - hadartam el ezt a mondatot, és végetvetettem a hívásnak. Felkaptam magamra egy pólót meg egy rövidnadrágot, a hajam befontam, majd elküldtem anyáékat a nagyihoz, azzal az indokkal, hogy tortát kell sütnöm Jorge Blancoval. Ami amúgy teljesen igaz. Apa kikerekedett szemmel nézett, de megnyugtattam, hogy Jorge nem egy őrült gyilkos. Na ja, de amúgy sose volt nagy rajongója Jorgenak főleg nem mikor napi 24 órában Jorgeról álmodoztam. Mindegy... Tárcsáztam Yoyit. Multkor Klau szülinapjára is eljött, tuti Viviére is eljön.
- Jorge Blanco.
- Szia Jorge, Ivett vagyok.
- Szia! - nem kellett többet mondanom tudta ki vagyok ami persze írtó jól esett. - Mit szeretnél?
- Gyere a címre amit majd smsbe elküldök. Csaó! - mondtam, majd elküldtem neki smsbe a házunk címét, és mivel nem akartam délutánig takarítani a lisztet, mondtam, Jorgenak, hogy hozzon egy kék tortát a tetején egy 16-os számmal. Nem is kellett neki több fél óra alatt már jött is.
- Király vagyok, vagy király vagyok? - nyitotta ki a torta dobozát. WHAÓ EZ GYÖNYÖRŰ!

- JORGE BLANCO!! LEGNAGYOBB KIRÁLY VAGY! NEM CSALÓDTAM BENNED!! - ugrottam a nyakába.
- Bennem még senki se csalódott. - nevetett, majd megjöttek a csajok is.
- Gyönyörű! - szólalt meg Kármen.
- Szerintem is. Amúgy milyen ízű? - szólalt meg ezúttal Lili.
- Mi??? Jah, hogy te a tortáról beszélsz?! - nevetett Kármen.
- Jah, hogy te meg Yoyiról?! - röhögött Lili.
- Gyerünk már az idő réz! - siettettem a csajokat.
- PÉNZ! - kiabáltak rám nevetve. Pénz vagy réz nem mindegy?!
- Kurvára mindegy! - durciztam be. Elindultunk Jorge kocsijával - ami hatalmas így inkább szupermenő kisbusznak nevezném. - a helyszínre.
- Csajok Vivi hív! - pánikolt be Kata.
- Vedd fel! - utasította Vanda, majd a lány felvette.
- Happy Birthday Vivi, gyere a helyre ahova megbeszéltük a pikniket. Szia! - hadarta el a mondtatot Kata, majd lerakta. Megérkeztünk egy rétre ahol a party lesz. Tini már ott volt. Szerencsére Vivi még nem. Elhelyeztük a tortát, majd kis idő múlva Vivi is megérkezett.
- Siempree Brilliááás!! - énekelve érkezett Vivi a partyra. Ő azt hitte, hogy egy kis piknik lesz torta Yoyi és Tinita nélkül.
- FELIZ CUMPLE VIVI, FELIZ CUMPLE VIVI, FELIZ CUMPLEAÑOS VIVI!! - énekeltük a boldog szülinapot spanyol változatát.
-  Istenem! Köszönöm. - Vivi majdem sírt a boldogságtól ami miatt majdnem én is pityeregtem.

- Megérdemled szépségem. - ment oda hozzá Yoyi és egy puszit nyomott a lány arcára. - Ha bármi kell csak hívj! - kacsintott Jorge Vivire, majd a kezével azt a hívás izét mutogatta el. Olyan ari!<3
Mindenki sorra felköszöntötte a szülinapost és odaadta neki az ajándékot. Én egy Jortinis naptárat adtam neki. Megnéztük a hatalmas kivetítőn - ami nem tudom hogy került oda - a Démonok között 2. úgyis most mindenki hororr lázban ég. Vivi természetesen a nagyon ijesztò jeleneteknél nyugodtan beletemethette az arcát Yoyi melkasába. BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGÁM!<3

KÜLÖNKIADÁS: Boldog születésnapot, Klau!

Sziasztok! Egy különkiadással érkeztem, tehát ez a történet TELJESEN eltér a blogtól. És ezzel szeretnék az én drágaságos Klaumnak boldog születésnapot kívánni!<3 Imádlak!<3 Ez a rész az én szemszögemből fog íródni!;)

Ivett szemszöge:
Reggel megszólalt az ébresztőm.. Szokás szerint.. De ma mégis nagy izgalommal kelltem mivel ma van Klau születésnapja!!! Tárcsáztam Kárment, hogy ő már, hogy áll.
-Ivett!!-ekkor berontott a szobám ajtaján az említett.
-Kármen bazdmeg, ha leszakad az ajtóm anyámék leszedik a fejem!!
-Jó bocsi, de haladj már!-mondta majd fejbevágott a Jorges kispárnámmal.
-Héé, mi a faszt művelsz??-nevettem, majd kiválasztottuk a szettem. Helyesbítek. Kármen a fejemhez vágta azt amit először meglátott.
Ekkor meghallottam a My Stupid Heartot ami a csengőhangom így a telómért nyúltam. A kijelzőn Vanda neve állt.
-Chiao!-szólltam bele bájosan. Nem fényezem magam..á..dehogy!-Hogy álltok a hely díszítésével?
-Jól. Ti Kármennel?
-Most indulunk!
-Basszus! Még csak most? Nem leszünk kész!
-Nyugi van! Készen leszünk, bízz bennem!-nevettem.-Megyek, puccantó!-kacagtam, majd leraktam a telót. Elbúcsúztam anyutól,aputól és a hugomtól majd útnak eredtünk. Hova? Jorgehoz! Oltári nagy mázlink van, hogy pont most jöttek Magyarországra! Ahogy mentünk Budapest nagy utcáin kit pillantunk meg? Ki mást ha nem Tini Stoesselt?!!
-Hello! Hi Tini!-vigyorogtunk Kármennel mint a tejbetök.
-Sziasztok!-én személy szerint meglepődtem, hogy megszólalt magyarul, de örültem neki.
-Elvezetnél minket a szállodátokhoz? Jorgeval van időpontunk!-vigyorgott szerelmesen Kármen.
-Hogy éritek?-nevetett Tinita. Szerintem félreértette azt a bizonyos "időpont" szót.
-Nyugika, nem lovacskázni megyünk!-nevetett ezúttal Kármeníta.
-Mi?
-Semmi Tinitám, elvezetetnél minket a hotelotokhoz mivel az egyik barátosnőnknek ma van a szülinapja és meglepnénk!-mondtam tök lassan, hogy ne zavarodjan bele.
-Of course!-(természetesen!) szólalt meg angolul.
-Ivett! Ha csúnyát mondok szerinted érti?-sutogott a fülembe az én hülye barátnőm.
-Dili!-löktem meg.-Indulhatunk?-fordultunk Tini felé aki kedvesen bólintott. A hosszú utat végigbeszélgettük. Felmentünk az ötödik emeletre ahol Jorge lakosztálya volt. Tini kopogás nélkül nyitott be ami mindkettőnknek szemet szúrt.
-Hola Jorge!.......-kb. két percig dumáltak spanyolul, majd Jorge azzal az elcsábító mosolyával hozzánk lépett.
-Tehát el kéne mennem a barátnőtök Klau szülinapjára?
-Kéérlek!!
-Rendben, induljunk. Tini te is jössz?-néztünk a lányra bociszemekkel.
-Persze.-mosolygott majd hagytuk, hogy a két sztár egymás mellett menjen, hogy bimbózzon ki a Jortini virág. Szépen fogalmaztam,nemde? Oltári sokat kellett gyalogolni, de végül megérkeztünk. Vandáék remek munkát

végeztek. A torta amit rendeltünk egyszerűen csodás volt. Legalul a "Happy Birthday Princess Claudia!" felirat díszelgett. Ekkor Vanda és Klau lépett be. Persze Klaunak be volt kötve a szeme.
-Jajj Vanda mire készültök?-szólalt meg az említett.
-Semmi nagy dologra!-szólalt meg ezúttal Jorge.
-Ez meg ki volt? Ki vagy?-Jorge ekkor Klauhoz lépett és egy puszit nyomott az arcára majd kikötözte a szemét.
-Istenem! Jorge Blanco??! Hogy kerülsz ide?-ugrott Yoyi nyakába a szülinapos.
-Ivett és Kármen által vagyunk itt.-vigyorgott Tini majd Klau őt is agyonölelgette, és kínosabbnál kínosabb kérdésekkel bombázta őket. Elénekeltük a Happy Birthdayt, majd a nagy kivetítőn, megnéztük a Tini filmet. Perrsze Klau Jorge ölébe csodálhatta végig. Mégegyszer boldogságos születésnapot drágaságom!

1.évad 3.rész: Elveszve! 2/2

Martina Stoessel:

Reggel a nap sugaraira kelltem. Aha, bárcsak így lett volna. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit se! Mar a bűntudat, de nem kéne. Vagy ez teljesen normális? Fogalmam sincs, de nem rágódok ezen. Jorge megcsalt.. Hova a francba sajnálom, te szent Isten?! A gondolatmenetem miatt haragosan kelltem fel, és odatrappoltam a gondosan összehajtogatott ruhák felé, amit Adrián cselédjei hoztak nekem. Nem számítottam Gucci, vagy  Devergo ruhákra, hisz ez egy kis falu, de ezek a ruhák a szöges ellentétei voltak az én izlésemnek. Gúnyos arckifejezéssel mértem végig a ruhadarabokat.
-Bocsi, de nem ismertem a Tini sytle-t!-nevetett Adrián a falhoz támaszkodva.
-Nem, én kérek bocsánatot, mert nem a ruha a legfontosabb ebbe a pár napba..-mosolyodtam el, kínosan.
-Ugyan, Tini! Érezd magad otthon, szabadulj fel! Mondd mit szeretnél csinálni? Kicsi a város, de tele van látványossággal!
-Tudod.. Én világ életembe nem jártam itt.. Ma lennél az idegenvezetőm?-nevettem, majd Adrián a kezét mutatta, jelezve, hogy pacsizzunk le.
-Természetesen. Lent várlak!-mondta mosolyogva, majd kiment a szobából. Egy apróbb sóhajtás kiséretében felöltöztem, majd lementem Adriánhoz aki türelmesen várakozott.
-Most őszintén! Nagyon hülyén nézek ki?-nevettem, majd végigsimítottam a ruhán.
-Tini.. Így legalább be tudsz illeszkedni, mert tegnap avval a cipővel mindenki megbámult!-kacagott, majd oldalba böktem.
-Holdjárónak hívják, bár itt, tehén tanyán nem várom el, hogy bárki is ismerje!-szálltam be én

is a játékba. Az utat a part felé végigbeszélgettük. Megtudtam, hogy Adrián táncos. Legalább ez közös bennünk. Mivel szöges ellentétei vagyunk egymásnak, de a zene közös pont. Leülltünk a homokba, és olykor egy hullám megcsapta a lábunkat, bár nekem ez kellemes érzés volt.
-Tini.. Kérdezhetek valamit?-kérdezte Adrián, majd egy bólintással jeleztem, a beleegyezésem.
-Nem aggódsz Jorgeért?-szúrós tekintettel néztem magam elé. Egyátalán nem azért, mert haragudtam Adriánra.. Magamra haragszok. Ezt azért mégsem tehetem meg Jorgeval nem? Vagyis.. Felnőtt férfi, tud ő vigyázni magára!
-Martina..
-Adrián.. Aggódok, de nem fogok cselekedni. Tud magára vigyázni.-mondtam rekedt hangon, ami miatt köhögtem egy nagyot, majd
bámultam magam elé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki ordítozik utánam.
-Tini! Tini!-a lány elém ért, Jorgeval az oldalán.
-Ismerjük egymást? Jorge, ő ki?-mondtam feszülten, majd Adrián végigsimított a karomon, nyugtatásképp.
-Én is kérdezhetném ugyanezt!-bökött Adrián fele.

-Hé, srácok! Most nem ennek van itt az ideje!-rázta a fejét a lány.-Tini, én Melanie vagyok.
-Ezt nem hiszem el, Jorge, képes vagy idehozni a lányt akivel megcsaltál? Van bőr a képeden, Blanco?!-kiabáltam mint egy őrült, amire sok ember felkapta a fejét, de én nem törődtem ezzel ami láthatóan zavarta  a körülöttem lévő három embert.
-Martina.. Hallgass meg! Én nem vagyok Jorge barátnője. Szállj fel velem és Jorgeval a hajóra amit értetek küldtem. Nem haragudhatsz Jorgera!-mondta halk hangon Melanie. Őszintén beszélt.. De nem..
-Nem. Nem fogok egyikőtökkel se felszállni..
-Inkább maradsz itt csövelni?-dühödött be Jorge.
-Képzeld Adrián befogadott a villájukba!
-Meg az ágyába is..-mondta gúnyos hangon Jorge, mire nekem eljárt a kezem, és megpofoztam.
-Hé, Martina!-állt közénk Melanie, dühösen nézve rám.
-Gyerünk Mel!-fogta meg a derekát a lánynak Jorge, majd eltrappoltak, és felszálltak a jachtra aminek az oldalán a Carson felirat díszelgett. Ebből következtettem ki, hogy ő Melanie Carson, a milliárdos, Matteo Carson lánya.
-Tudod mit.. Én is hazabírlak vinni. Nekem is van egy hajóm!-mosolygott bíztatóan Adrián majd egy erőltetett mosoly kiséretében beleegyeztem a dologba. Adrián tárcsázta a kapitányt, bizonyos Christ, aki kis idő múlva

megérkezett egy viszonylag nagy hajóval. Mikor elindult a hajó már nagy vigyor ült az arcomon. Annyira jó érzés az, mikor ezek után nem erednek útra a könnyeid. Egy jó ideig utaztunk. Élveztem, ahogy a tengeri szellő fújja a hajam, élveztem, ahogy néha rámcseppent pár vízcsepp, a hullámok által. Adriántól elbúcsúztam a parton, mivel bármennyire is próbálkoztam meggyőzni, hogy jöjjön velem, ő nem engedett az akaratomnak. Elsétáltam a hotelunkhoz, ahol mindenki a halban üldögélt. Jorge és Melanie is.
-Tinii! Annyira aggódtunk érted!-rohamozott meg, Cande, Mechi, Lodo és Alba.
-Jól vagyok, nyugi.
-Oké! Tini, Jorge! Ilyen többet ne legyen! Ez miatt nagyon lemaradtunk!-magyarázott Sergió, de igaza van.
-Én.. szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni. Vagyis nem mindenkitől..-pillantottam Jorgera és Melre.
-Ne kezd már!-forgatta a szemét Melanie.
-Melanie légyszives fáradj ki az épületből, de köszönjük a segítséged!-mosolygott kedvesen Sergió majd Melanie elment.-Egyéb óhaj, sóhaj?
-Nekem van!-emeltem fel a kezem, és közben kínosan nevetgéltem.-Nem fogok egy szobába aludni Jorgeval!
-Majd én helyet cserélek Jorgeval, úgyis nálunk két kisebb ágy van, tehát azt a fiúk széthúzhatják!-ajánlotta fel Cande a lehetőséget. Imádom. Tudom, hogy nagy áldozatot tesz, mivel mindenki szeret békében aludni a pasijával, Cande pedig ezt megakadályozta az én nyugodságom kedvéért. Igaz barátnő! A vöröske átcuccolt hozzám, majd belém öntötte a lelket. Persze, a képek sem maradtak el!

@tinitastoessel: Ilyenkor mit érzel? :DD #szobatárs #enyém #stupid #grimasz

@candemolfese: Értelem!:D @tinitastoessel #dehogybolond

@tinitastoessel: Vörösben látja a világot!<3 :) @candemolfese

Miután kihülyéskedtük magunkat, átjött Mechi, Alba és Lodo is.
-Na mesélj el mindent!-ugrottak rá az ágyra, majd elkezdtek egy egy kispárnát szorongatni. Elmeséltem nekik mindent, töviről hegyire.

-És te nem is akartad meghallgatni?-kérdezte szemrehányóan Mechi.
-Ne köss belé!-védett be Lodovica.
-Te maradj ki ebből!-mondta rezzéstelen arccal a szőkeség, majd kiment.
-Utána megyek!-jelentettem ki zavarodottan.-Mechi! Mechi! Állj meg!
-Sajnálom!-fakadt sírva, majd a karjaimba borult.
-Mi a baj Mercedes? Annyira sajnálom, hogy nem kérdezgettelek, de.. tudod milyen vagyok, feldúltan. Na mesélj!
-Felajánlottak nekem egy szerepet... Los Angelesbe...-egyszerűen lefagytam! Most nem gondolhatok csak magamra, hogy mi lenne velem ha itthagyna.. Együttérzőnek kell lennem....
-Figyelj..Mechi... Ha te tényleg akarod azt a szerepet.. akkor menj! Ha pedig nem állsz készen, arra, hogy itt hagyj minket, akkor én abban is támogatlak..-öleltem meg jó szorosan.
-Köszönöm!
-De mikor kéne indulnod?
-Holnapig adtak gondolkodási időt.. 5 nap múlva pedig már a gépen kéne üllnöm.
-Elmész?
-Ajj, nem tudom..-fogta a fejét, majd pár perc után megszólalt.-Nem akarlak itt hagyni titeket, de Los Angeles...ahw álmaim városa.. És ott sokkal nagyobb hírnevet szerezhetnék.. Nem tudom..
-Tudod mit? Aludjunk rá egyet.

-Rendben.-motyogta halványka mosollyal az arcán majd megöleltem. Visszamentünk a szobába, ahol Mech bocsánatot kért, majd kis idő múlva mindenki vissza ment a szobájába. Én és Cande néztük egy kicsit a tvt, majd álomra hajtottuk a fejünket. Mozgalmas nap volt... Mechi el akar utazni, Jorgeval pedig már vége..

1.évad 2.rész: Elveszve! 2/1

Reggel a barcelónai napsütésre ébredtünk Jorgeval. Felöltöztünk majd lementünk a halba ahol a stáb kétségbeesett arckifejezéssel várt minket.
-Mi a baj emberek?-kérdeztem üdén és vidáman mire válaszul Clari szomorúan a

kezembeadott egy újságot. Mit sem értő tekintettel olvastunk a sorok között Jorgeval:

Bunkók és lenézőek: -->Jortini<--

VIOLETTA VAGY INKÁBB BUNKÓLETTA?

A két fiatalt tegnap kaptuk el a Violettában ismert Studio On Beat nevű forgatási helyszín előtt, ahol szinte mások testiépségével nem törődően gázolták el riportereinket. Úgy néz ki Martina Stoesselnek és Jorge Blanconak is agyára ment a sztárság. Ujabb két embert írhatunk fel a "Beképzelt sztárocskák" nevű listára a gyerekek bánatára. Talán Tinike lesz az új botránykirálynő Miley Cryus, Yoyika pedig a botránykirály Justin Bieber nyomdokaiba fog lépni? Mindent megtesznek a hírnévért? Nos, a jövőbe efelől talán majd hallani fogunk! Addig is kitartást Barcelóna lakosainak mivel a Violetta stábja ott forgat..

-Ezt nem hiszem el..-mondtam könnyes szemekkel, majd Jorge melkasába temettem a fejem.
-Most mi lesz Sergió?-kérdezte a barátom reményvesztetten.
-Semmi. Nem történt semmi, srácok! Tini ne sírj, ez csak egy szánalmas pletyka, én is láttam a jelenetet, Mechi is, és egyátalán nem dúrván közlekedtetek! A rajongók nem hiszik el ezt a badarságot!-Sergió szavai sajnos nem bírtak megnyugtatni.
-De...
-Nincs de! Rajta emberek, forgatni kell!-a rendezőnk mindig  ideges lesz az ilyen pletykákon, és nem igazán díjazza, ha érzelgősek vagyunk miatta tehát csendben átvettem Violetta ruháját, majd felvettük a jeleneteket. Nem hazudok, nagyon lassan telt az idő.
-Jól vagy Tini?-jött oda hozzám Rugge.
-Nem..
-De ne búsulj emiatt! Tudom, hogy most úgy érzed vége de nincs! Nem hiszi el ezt mindenki!-szó nélkül Ruggero karjaiba borultam.-Hiszel nekem?
-Persze! Köszönöm Ruggero! Imádlak!-öleltem meg ezúttal nagy örömmel.

@ruggeropasquarelli: egyik legjobb ember akit ismerek! <3 :) @tinitastoessel

Miután Ruggero belémöntött egy kis vidámságot már sokkal gyorsabban és nevetősebben telt az idő.
-Figyelem gyerekek! Gyertek ide!-hívott minket Sergió.-Köszönöm, hogy nem kellett felfüggesztetni a forgatást a pletyka miatt. De még lenne egy kis dolog amiről ugyan eddig nem volt szó, de kérlek muszáj megcsinálnotok!-Sergió tudja, hogy egyikőnk sem repes az örömtől ha valami plusz munk kerül a nyakunkba.
-Rendben, mondd!-sóhajtott Die.
-Egy táncpróba!
-Neee naa ne már Sergió!-csattant fel mindenki egyszerre.
-Csak másfélóra!-tudtuk, hogy ígyis úgyis meg kell csinálnunk, így hát elmentünk átöltözni majd Sergió elvezetett minket a szálloda egyik eldugott tánchelységébe amit direkt nekünk csináltak. El kellett próbálnunk az En Girat amit megjegyzem már ezerszel elpróbáltunk de már mondtam, hogy Sergió ilyen. Gyorsan megvoltunk vele mivel mindenki minnél előbb szabadulni. Tehát miután Sergió rendesen megizzasztott minket, Jorgeval kisétáltunk a tengerpartra. Gyönyörű itt minden!
 Leterítettünk egy plédet a homokba, és kipakoltuk a nasikat amiket hoztunk. Jorge persze egyből megcélozta a Magnum jégkrémet ami a hűtőtáskába lapult. Én a hideg gyümölcsturmixomat szürcsölgettem a tűző barcelónai nap alatt. Én persze az első adandó alkalomnál lőttem magunkról egy fotót.

@tinitastoessel: At Barcelona beach!<3 :) @jorgeblanco

-Van egy szuper ötletem!
-Nee! Csak a "Jorge féle szuper ötlet"et nee!-kacagtam.
-Ez tényleg jó. Gyere!-fogta meg a kezem, majd a Sétahajókázás feliratú táblához vezettet, tehát innen már levágtam mi a szitu.
-Még el kell intéznem egy hívást de addig szállj fel!-utasított Jorge, majd én felszálltam. Eltelt öt perc de Jorge még mindig csak telefonált.
-Jorge már indul a hajó, lettenéd azt a francos telefont?!-mondtam, majd a barátom engedett az akaratomnak így hát letette a készüléket.-Kivel beszéltél?
-Senkivel.-rántotta meg a vállait.
-Akkor magadba beszéltél?
-Jajj csak Ruggeval!
-Ismerlek Jorge! Ha Ruggeroval beszélsz akkor kerek perec kimondod, hogy Ruggeroval beszéltem!!
-Akkor ez most egy szögletes perec!-vágott komoly arcot, de mikor felfogta mit mondott, röhögésbe tört ki ő is és én is.
-Nem! Én most haragszok rád!-fordultam el tőle.
-Ugyanmár kicsim!-ölelt meg hátulról mire én megenyhültem és nevetve beleharaptam az ajkaimba, majd felé fordultam és egy rövid csókot nyomtam az ajkaira, miközben egyre távolabb kerültünk a parttól, sőt már túlságosan távol.
-Jorge! Itt valami nem stimmel, szerintem nem kéne ennyire távol mennünk a partól, hiszen ez egy sétahajó!
-Igazad van, beszélek a kapitánnyal!-indult meg a barátom a kapitány fülke felé, ám kiesett a zsebéből a mobilja. Egy új üzenet: Melanie. Visszaakartam adni Jorgenak az Iphone 6s+-t de túlságosan furdalt a kíváncsiság. Meg kell tudnom ki az a Melanie. Beütöttem a kódot ami a 1921, majd megnyitottam annak a bizonyos Melanienek az

üzenetét. Egyből elfogott a düh és a szomorúság.. Jorge megcsal!
-Rossz hír! Ez egy rendes hajó ami most Castelldefels-be tart, ami egy Barcelóna melletti kisváros!-jött vissza Jorge mire én mégjobban elkeseredtem. Tartottam magam de a szemembe már gyülekeztek a könnyek.
-Szuper! A világ legnagyobb szemétládájával kell botorkálnom senki földjén!
-Most mi a bajod?
-Melanie!-hagyta el egy könnycsepp a szemem, majd Jorgehoz dobtam a telefonját, aki sajnos elkapta így a telefonnak kutya baja sem lett.
-Tini! Félreérted! Hallgass meg!
-Nem akarlak meghallgatni!
-De Tini! Melanie csak...-kezdett bele de én közbeszóltam:
-Melanie csak az a lány akivel megcsaltál!-mondtam, de alig akartak kijönni a nagy gombóctól a torkomban e fájó szavak.
-Dehogy Tini, én csak téged szeretlek!
-Ja, persze, azok az üzenetek mást mondanak...
-Ne Tini, ne gondolj rosszra, este csak...
-Ne is folytasd, nem akarok hazugságot hallani..-fodultam sarkon, de megtorpantam mikor Jorge elmotyogta, hogy; Az igazságra úgy is fényrederül! 
Mit sem törődve a kommentárjával tovább mentem majd egy asztalhoz ültem le, ahol kifakadtam. Százával hullottak a könnyeim. Jorgeba volt annyi öntudat, hogy mivel én az A szektorba ültem ő elsétált a B-be így nem zaklatott tovább. Sokan bámultak meg de én ezzel nem törődtem. Mikor megérkeztünk Castelldefelsbe, leszálltam a hajóról, leülltem egy padra ahol magam elé bambultam. Nincs nálam sem pénz, sem étel! Semmim sincs! Jorgenál nem tudom mi a helyzet, de én nem fogadok el tőle semmilyen segítséget az fix. Mivel ez a Castelldefels elég kicsi város, nem igazán tudta senki, hogy én egy híresség vagyok, ami mondjuk valamennyire feldobta a napom. Odaballagtam a hajókhoz és megkérdeztem az egyik hajókezelő fickót, hogy mikor indul a következő hajó Barcelónába. Három nap! Három napig nem tudok, sem zuhanyozni, sem enni, sem megszállni valahol! Ráadásul nem tudom honnan lesz pénzem jegyre mivel elég borsos ára van.. Úgy döntöttem tárcsázom Candelariat, és elújságolom mi történt.
-Hali Tinita! Hol vagytok?
-Castelldefelsbe.
-Mi?? Tini, hogy mehettettek el oda?? Eléggé messze van innen, hova gondoltatok,Sergió kicsinál titeket!
-Figyelj elmondom a sztorit..-kezdtem bele, mint egy modern Seherezádé, mikor elmeséli az 1001 éjszaka című mesét.
-Akkor ha jól értem, tévedésből rossz hajóra szálltatok, ami Castelldefelsbe vitt titeket, a hajóúton meg kiderült, hogy Jorge megcsalt téged valami Melanie-val, és most te ott vagy egyedül pénz nélkül, ráadásul a következő Barcelónába vezető hajó csak három nap múlva indul?-ismételte el Cande a történetet dióhélyba.
-Igen, röviden ennyi.
-Sajnálom életem.. De három nap múlva én és Rugge ott leszünk és hazahozunk mind a kettőtöket, rendi?-beszélt Ariel úgy mint egy kisgyerekhez.
-Rendben, de én csak egy elveszett nő vagyok nem egy elveszett öt éves!-nevettem erőltetten, majd elköszöntem és leraktam a telefont. Elindultam Castelldefels kis utcáin, majd szembe jött velem egy öreg néni és egy bácsi akiket leállítottam.
-Jó napot! Az én nevem Martina Stoessel és egy híres színésznő vagyok.-itt a néni félbeszakított.
-Persze kislány, én meg Opra vagyok!-nevetett az idős asszony, majd továbbmentek.
-Ezt nem hiszem el!-motyogtam, majd a part felé vettem az irányt.

~Jorge Blanco~
Nem hiszem el, hogy Tini nem képes meghallgatni! Én sosem csalnám meg. Melanie egy lány aki azt tervezte meg nekünk, hogy had vacsorázzunk meg a barcelónai palotában, mert tudom, hogy Tini már régóta el akar oda menni, most viszont még ehetne is ott, ha nem

lennénk ezen az Isten háta mögötti helyen. Beülltem egy étterembe de csak egy vízet kértem. Óvatosan kell bánnom a pénzel mivel alig van nálam. Tárcsáztam Melaniet, hogy elújságoljam, hogy a palotai vacsorának lőttek.
-Haló Melanie Carson telefonja.-szólalt bele Mel telefonjába egy férfi hang.
-Ő mit csinál?-ülltem fel fekvőhelyzetemből.-Melanievel szeretnék beszélni.
-Adom!-mondta a férfi, majd odaadta Melaniet.-Jorge! Micsoda kellemes meglepetés! Mit szeretnél?-szóllt bele Mel a kedves, bájos hangján. Elmondtam neki mindent.
-Mi???-hosszas hallgatás után ismét beleszólt a mobilba.-Van egy tervem. Mennem kell, kitartást Jorge, és vigyázz Tinire!-azért nem bántam volna ha elmondta volna azt a "tervet". Melanie tényleg egy nagyon jószívű lány. Elindultam megkeresni Tinit, nem sok sikerrel.

~Martina Stoessel~
Jelenleg a parton vagyok és várom a csodát. Ne értsetek félre, itt nem Jorgera gondoltam, hanem valami szimpla csodára. Például, hogy Cande és Rugge a semmiből megjelennek, vagy, hogy valakinek megesik a szíve rajtam és segít. Nahát erre várhatok..
-Tini!-hallottam, hogy valaki engem szólít. Nem kellett ránéznem az illetőre, hogy tudjam ki az. Jorge.
-Nem kérek belőled Jorge!
-Tini!
-Ne Tinizz! Három nap múlva Rugge és Cande eljönnek értünk, aztán meg éljük tovább az életünket...immáron külön!
-De Melanie nem az akinek gondolod!
-Jorge... Ez, hogy jön ide?
-Úgy, hogy te a nagy semmiért akarsz velem szakítani!-nem válaszoltam semmit, otthagytam a francba. Annyira feltud ilyenkor idegesíteni, és az még hagyján. Összetörte a szívem. Egy virágos rétre tévedtem, ahol máskor rámjött volna az énekelhetnék, most viszont nem. Sírtam. Felfigyeltem arra, hogy egy srác leüll mellém a fűbe.
-Hé, jól vagy?-nézett rám aggódóan.
-Hát, nem igazán...
-Hülye kérdés volt, igaz?-mosolygott majd én is magamra erőltettem én is egyet.
-Hogy tévedtél ide?
-Honnan tudod, hogy nem idevalósi vagyok?
-Ugyan. Ebbe a kisvárosba mindenkit ismerek. Plusz, ilyen szép lányok nem teremnek mindig virágosréten. Szóval?-elmondtam neki, hogy ki vagyok, hogy tévedtem ide, és hogy ki miatt sírok. És ő is mesélt magáról.
-Nem mindennapi történet.. Akkor, Martina..
-Csak Tini!-szólltam közbe mosolyogva.
-Tini..Szeretnél hozzám költözni arra a pár napra amíg nincs hol laknod?
-Igen. Köszönöm Adrián.
-Akkor menjünk.-álltunk fel, majd Adrián háza felé vettük az irányt. Egy nagy kapuhoz értünk amire nagybetűkkel ki volt, hogy: Salzedo. Amikor bementünk a ház ajtaján tázba maradt

a szám. Gyönyörű, hatalmas ház! Adrián felfezetett a vendégszobába ami ideiglenesen az enyém. Nagyon hálás vagyok neki. Miután dobtam egy gyors zuhanyt, az egyik szolgálólány hozott nekem pár ruhát, és pizsamát, én pedig felvettem az egyik pizsit. Elalvás előtt lepergettek a szemem előtt a mai dolgok. Elvesztettem azt az embert akit igazán szeretek. A bűntudattól aludni se tudtam miszerint én itt fekszek a kényelmes franciaágyon ő pedig ki tudja hol van. Lehet, hogy megcsalt, vagy én már nem is tudom mi van, de én még szeretni fogom. Örökre szeretni..

1.évad 1.rész: Irány Barcelóna!

Sziasztok!:) Megérkezett az első rész, ami remélem tetszik!^^ Nagy fordulat történik benne, tehát eddig csak félrevezettelek titeket!:D

Mikor felébredtem apámat pillantottam meg a hálószobámban, amint éppen matat a fiókomba.

-Mit csinálsz apa?-a hangomban fel lehetett fedezni azt, hogy épp most keltem fel, édes-édes álmomból.

-Mi?? Mi?? Á, csak pakolgattam!-kezdte el rakosgatni ide-oda a bizsujaimat. Nem szeretem mikor ilyen.

-Apa, kérlek mondd, álmos vagyok!-jött elő belőlem a hisztis kislány.

-Pedig mindjárt kelni kell!-terelte el teljesen a témát. Apa agyában egy cseppnyi logikus gondolkodás hamuját, nem lehet felfedezni. Reggel félhétkor nem bírom megérteni, minek kell köntörfalazni. Nem gondolná, hogy az immáron tizenkilenc éves lányának kellene a pihenés, a fejlődő szervezetének..és..Állj! Eltértem egy kicsit a tárgytól, de nézzétek el nekem, szörnyen álmos vagyok. Nem akarok nektek felvilágosító órát tartani, csakhát ilyen vagyok nyűgösen.

-Papa! Kérlek mondd, mert tudod milyen vagyok nyűgösen!

-Igen hát nem a legjobb!-mosolygott kínosan.-Csak ezt akartam eldugni a fiókodba, de hát, olyan vagy mint amilyen édesanyád volt,minden aprócska kis mozzanatra felébresz!-a kínos mosolygásából egy másodperc alatt, őszinte lett. Odaadott nekem egy kis vörös dobozkát, majd ahogy azt kell, felnyitottam. Egy ezüst nyaklánc volt benne, melyre a nevem kezdőbetűje volt ráírva. Az én gúnyos arckifejezésemből is egy pillanat alatt őszinte mosolygás vált.-Csak egy kis apróság a szülinapodra, bíztató ajándék az első napra, és egy nyár végi meglepetés!-poénkodott volna. Egyik gyerek sem díjazza azt, ha az apukája "poénos" akar lenni. A szülőknek mást jelent a vicces mint nekünk, de ez így van rendjén.

-Köszönöm apa! Nagyon tetszik!-mosolyogtam majd felpattantam az ágyból és átöleltem apát.
-Ééés...ennyi!-mondta a rendezőnk, Sergio Mejia.
-Ügyes voltál kicsim. Bár ez már megszokott!-invitált karjai közé a barátom, Jorge. Igen az a Jorge. Jorge Blanco, bár a kissebbek csak úgy ismerik mint León a Violettából.

-Köszönöm szerelmem!-ülltem bele az ölébe. Mostanában ez a mániám.

-Oké gyerekek! Kivételesen ma ezt az egy jelenetet vettük fel, holnap pedig mindannyian legyetek pontosan nyolcra a reptéren. Egy hétig maradunk Barcelónába, bár ezt már tudjátok. Ha valaki akár egy percet is késik itthagyom! Gondolok most főként a mi szeretett Blanconkra!-bökött a barátom felé aki felháborodottan felnevetett.-Ennyit mára. Adíos!-vetett véget a forgatásnak Sergió.

-Átöltözöm aztán mehetünk!-adtam egy csókot Jorgenak majd az öltözőm felé vettem az irányt, azaz nem csak az enyém hanem Mercedesé is. A lány pont bent is volt a helységbe.

-Chiao Mechíta!
-Hali Tinita! Vége is van?

-Vége! De neked mi a bajod?

-Xabiani. Mi lesz ha már nem lesz benne a sorozatba, és felkérik egy szerepre amire el kell utaznia, szakít velem, összejön egy másik sokkal csinosabb és szebb lánnyal, összeházasodnak, gyerekük születik...

-Mechi! Állj!-nevettem fel a Mercedes értelmetlen aggódásán-Ez nem fog megtörténni! És egyébként is, addig amíg Xabi eltűnik a sorozatból rengeteg idő van. Nem szabad a jövőn aggódnod!

-Igazad van-mosolyodott el-,mint mindig! Köszönöm, hogy itt vagy velem!-ölelgetett agyon.

-Megfojtassz Lambre!-nevettem majd kacagva elengedett.

@mechisoy: Mert, ahogy egyszer mondtam egy felvételen is: "Őt nem érdekli, ha sürget az idő, mert ha látja, hogy szomorú vagyok, meghallgat és megmosolyogtat!" @tinitastoessel

Miután fel is öltöztem, kimentem az öltözőből, majd a várakozó barátomat pillantottam meg. Jorge nem a legtürelmesebb személy, rühell akárkire is várni, de nekem így tökéletes.
-Na végre, Tini! Azt hittem sose jöttök ki abból a fránya öltözőből!-próbált Jorge komoly lenni, de neki se ment.
-Na, Tinuval okosan Blanco!-védett be szőke barátnőm.
-Menjünk!-kulcsoltam össze a kezem Jorge-éval

a barátnőm pedig mellettem jött.  Amint kiléptünk a Stúdio-ból riporterek és újságírók sokassága tárult elénk. Mindenki engem és Jorget akart meginterjúvolni, ami miatt elvesztettem szem elől Mercedest.
-Mióta vagytok együtt? Stephie tényleg öngyilkos lett a szakítás miatt? Peter nem akar bosszút állni ami miatt újra kapcsolatban vagy, ráadádul Jorge Blancoval?-rendben. Értem, hogy ezzel jár a hírnév, de ez már durva. Honann vesznek ilyeneket? Stephie egyátalán nem lett öngyilkos, Peter pedig miért állna bosszút? A tömegben megpillantottuk Sergiót aki intett nekünk, hogy ne válaszoljunk senmire, csak menjünk. Így is tettünk. Jorge megfogta a kezem, majd elkezdtünk gázolni előre. Amikor az autóhoz értünk megpillantottuk Mechit, így megvártuk míg ő is átgázol a tömegen, viszont ez neki is nehezen ment, mivel már a szőkeséget is kérdésekkel bombázták. Mikor ő is szinte beesett a kocsi ajtaján Jorge padlóig nyomta a gázt. Mechit kiraktuk Xabi házánál, én pedig úgy döntöttem az estét Jorge-éknál töltöm. Igen, ma sajnos nem Jorge külön házába, mivel ott festenek.
-Jó estét!-léptünk be a házba.
-Hellósztok!-köszönt Jorge is.
-Sziasztok!-köszönt kedvesen Jorge anyja és apja. Igázándiból én nagyon kedvelem őket. Mások már rég felháborodtak volna, hogy csak így dobja a a barátnőjét akivel már három éve együtt van, egy tizenkilenc éves lány miatt. De Jorge szülei mások. Nagyon aranyosak, és hálás vagyok, hogy nem ellenzik a kapcsolatunkat.
Felmentünk Jorge szobájába ahol egyből kidőltem.
-Szörnyen fáradt vagyok-motyogtam nyűgösen.-,még szerencse, hogy itt a bőröndöm, és reggel nem kell hazaszaladgálni érte.
-De nyűgös valaki!-bújt be mellém Yoyi.
-Eléggé.-nevettem, majd Jorge az ajkaimra tapadt, mikor épp megcsörrent a mobilja.
-Mi az már Ruggero!?-kiabált bele a telefonba Jorge.
-Neked is szia barátom! Sajnálom, ha megszakítottam egy intim Jortini pillanatot, de légyszi gyertek át!-mivel ki volt hangosítva a készülék, hallottam mindent.
-Már csak az kéne Pasquarelli-kiabáltam a telefonba.-,hulla vagyok!
-De minek akarod, ennyire, hogy átmenjünk?
-Candenak kéne egy kis segítség. Azaz ebben csak Stoessel tud segíteni!
-Megyünk!-mondtam, majd leraktam.
-Tini.. én meghalok a fáradságba!
-Ne nyafogj, Blanco! Hív a kötelesség! Mert ha Arielnek, vagy akármelyik csajszimnak segítség kell akár hajnali ötkor, akár este tizenegykor én megyek!-próbáltam komoly arcot vágni, de nem ment.
-Ne erőlködj, kicsim. Nem megy a komolyság!-kacsintott. Felvettük a cipőnket, beülltünk a kocsiba, s Ruggelaria háza felé vettük az irányt. Amikor odaértünk Rugge felvezetett a hálóba ahol szörnyen nagy kupi volt! Mindenhol Candelaria ruhái voltak.
-Ahj Tina! Rád van szükségem!-borult a karjaimba.
-Mi történt itt?-nevettem.
-Nem tudom mit tegyek be, a Barcelónia-i forgatásra!
-Ez a nagy baj?-kacagtam még mindig.-A legjobbhoz fordultál drágám!
-Na segíts!-húzott a szekrényhez, majd a fiúkat kiküldtük, és nagy nehezen bepakoltuk amit kell. Mivel Candenak RENGETEG ruhája van, így elég nehéz csak párat kiválasztani. Lementünk, majd a konyha felől hallottunk nagy csörömpöléseket így odavettük az irányt.
-Pont jókor!-mosolygott Jorge, majd elénkraktak kis dinnye darabokat, amik szív formájúra voltak vágva, valamint egy egy turmixot.
-Haha, de édesek vagytok!-mosolygott meglepődötten Cande.
-Most mit vagytok így meglepődve? Hisz a spanommal mindig ilyen figyelmesek vagyunk!-mosolygott önelégülten Ruggero, majd Ariellel nevetve összenéztünk.
-Oké Cande, valljuk be, most tényleg nagyon arik voltak!

@tinitastoessel: Ezt muszáj volt megörökítenem!*-* :D Jorge és Rugge alkottak a konyhába!:D Első alkalom!:D De reméljük érnek még minket ilyen meglepetések!:) <3 @candemolfese @jorgeblanco @ruggeropasquarelli

Miután Candeval elfogyasztottuk a könnyű vacsoránkat, mi Yoyival hazafele vettük az irányt, mert már rettentően fáradtak voltunk! Először megfürödtem én, kivettem a bőröndömből egy pizsamát, majd Jorge is elindult lezuhanyozni. Mit ne mondjak, a pasim egy örökkévalóságig fürdik! Persze, nem tagadom, én se az a típus vagyok aki öt perc alatt tip top készen van, de egy óra hosszaig sem vagyok bent. Mindent megpróbáltam, hogy amíg kedves barátom pancsizik ne aludjak el, mivel megakartam várni. Instagramoztam, selfiztem, játszottam a Farm Heroes Saga-n is, gitározgattam, énekeltem és végre valahára már készen volt.
-Hallod azt hittem hajnalokig bent maradsz!
-Nah igen, ezt meg kell szoknod!-röhögött, majd bebújt mellém és egy perc se kellett, hogy

álomra hajtsam a fejem a karjai közt.
Reggel arra keltem, hogy a nap vakítóan süt be az ablakon át. Álmosan a fürdő fele vettem az irányt ahol megmosakodtam, fogat mostam, majd Jorget is felébresztettem. Elárulok még egy titkot a mi szeretett Yoyinkról! Ha álmos akkor szörnyűbb a természete mint akárkinek! Ez az ami ez alatt a felév alatt rettent zavar! De én így is szeretem, és semmit se változtatnék meg rajta!
Miután nagy erőlködéssel felébresztettem a barátomat is, felöltöztem. Most semmi smink..! Higgyétek el elég nehéz egy többórás repülőúton sminkben elaludni. Jorge is elvégezte a reggeli rutint, majd lementünk a nappaliba ahol elbúcsúztunk Jorge szüleitől. Én anyáéktól már tegnap elbúcsúzkodtam, tehát egyből a reptérre vettük az irányt. Elég hamar odaértünk, de mivel mindenki megérkezett-és ismerjük Sergiót, milyen maximalista és örökmozgó típus elintézte, hogy a magángépünk előbb felszálljon-tehát 7:45-kor már indult a gép.
-Tisztelt utasaink! Kérjük csatolják be biztonsági öveiket, megkezdjük a felszállást!-szólalt bele a hangosbemondóba egy nő, majd mindenki becsatolta az öveket, így a gép felszállt. Ilyenkor általában összeszorul a gyomrom a félelemtől, de utána már semmi bajom. Ezt a szokásos kis aggódást most is végbe vittem, majd beraktam a fülesem és halgattam a zenéket. Azt hittem végigfogom aludni az utat, de nem. Nem bírtam szundítani ami végképp zavart. És persze mindenki más aludt. Próbáltam aludni, de az egészből az lett, hogy annyira mocorogtam az ülésen, hogy csak Yoyit ébresztettem fel, és tudom, hogy ezt nagyon utálja.
-Ne haragudj kicsim, de nem megy az alvás!
-Semmi baj, szerelmem. Gyere!-motyogott álmos, alig kinyitott szemekkel, majd befeküdtem az ölébe, ahol könnyen elaludtam. Imádom! Ez a félév, egyszerűen csodás volt! Természetesen mi is veszekedtünk, és még fogunk is, de ezek is a kapcsolatokhoz tartoznak. Sőt.. Én úgy vélem, hogy egy kapcsolat nem is erős ha a felek nem veszekednek olykor. Úgy értem, ha még egyszer se veszekedtek akkor addig nem erős a kapcsolat, mivel még nem élt át nehezségeket, vagy megpróbáltatásokat....
.......
-Életem..! Kelj fel, megjöttünk!-simogatta a karomat a barátom, majd álmos fejjel leszáltunk a gépről. A zombi csapat!
Beszáltunk a csakis nekünk tervezett buszba, melynek az oldalára nagy betűkkel ki van írva: VIOLETTA. Helyet foglaltam ezúttal Cande mellett. Imádok mellette ülni, mert vele csak nevetni lehet!

@tinitastoessel: Persze, hogy az én telefonommal selfiezik, ki máséval?!:D <3 #barcelona #violetta3 #szépségesség

@candemolfese: Az én kis szépségem!*-* Kopj le @jorgeblanco , ő az enyém!:DD <3 #tinilaria

@tinitastoessel: Na jó :D Imádlak titeket de ezen valami eszméletlenül hülye fejetek van!XD @jorgeblanco @ruggeropasquarelli De ők a mi értelmeink!:D <3 @candemolfese

Miután odaért a busz az öt csillagos szállodához ahol megszálunk a forgatás alatt Sergió elmondta ki kivel lesz egy szobába. Természetesen én Jorgeval leszek egy hálóba. Amikor felértünk a szobánkba kipakoltunk majd lementünk a halba ahol a többiek már türelmetlenül vártak ránk. Mivel csodás időnk van elmentünk megnézni a várost. A többségünk  már járt itt, ahogy én is, de a városnézés semmilyen körülmények közt nem maradhat ki! Elkezdtünk sétálni Barcelóna nagy utcáin. Javaslatok százaival élt mindenki, végül úgy döntöttünk megyünk amerre az utunk visz.

@jorgeblanco: Barcelóna leggyönyörűbb látványossága!<3 ;)

@tinitastossel: Á, nagyon #swag vagy életem!<33 :DD @jorgeblanco

@ruggeropasquarelli: Ruggelaria Barcelónában!:)

@candemolfese: Nem maradhat el a vásárlás se!;) #barcelona

@lodocomello: #icecream #barcelona #violetta3 

Miután bejártuk azokat a helyeket ahova mindenki elakart látogatni, visszamentünk a hotelba ahol Sergió megadta a pontos időpontot és helyszínt, és persze azt is elmondta, mindenkinek fantasztikusan kell tudni a szöveget.. Mindig ezt mondja, közbe ő az aki a legtöbbet bolondoskodik. Miután kicsit mindenki rendbetette magát, átjöttek a szobánkba és ott hülyültünk. Átnéztük a 3.évados dalokat és persze a fiúk egyből elkezdték énekelni az Ecender Nuestra Luz-t amin persze a lányok fetrengtek a nevetésbe. Felelsz és merszet is játszottunk.
-Cande felelsz vagy mersz?-nézett Jorgre ravaszul a vöröskére.
-Felelek.
-Kivel vesztetted el?
-Neee! Erre nem fogok válaszolni, inkább merek!-pirult el Ariel.
-Kihívlak, hogy válaszolj a kérdésre!
-Na ne már haver! Te is Indul a risza fan voltál?-kérdezte Ruggero Jorget, mire a barátom nagyot nézett.-Ugyan már! Ez a mondat abból a részből van, mikor Rockyék táboroznak és megjelenik Günter és Tinka, aztán felelsz és merszeznek, és ezt Táj, mondja Gyus-nak!-magyarázott olasz barátunk, persze senki se értett semmit.-Haggyuk!-vágta be a durcit, majd barátnőjénél keresett megértést, persze egy másodperc után már mindenkiből kitört a röhögés.
-Na Cande?-tért vissza a játékhoz Jorge.
-Erre én is kíváncsi vagyok!-tette keresztbe karjait Ruggero.
-Tizenkilenc voltam. A neve Javier volt. Tök helyes volt! Szőke, kékszemű és...-mikor Cande észbekapott, hogy Ruggenak már vörös a feje abbahagyta a mesélést. Játszottunk még egy ideig, majd félkilenckor beláttuk, hogy holnap rettentően korán kell kelnünk, mindenki elment aludni. Lefürödtem, majd Jorge is, és végre a barátomban volt annyi tudat, hogy most siet egy kicsit a fürdéssel. Befeküdt mellém majd hamar álomra hajtottuk a fejünket.

Köszönöm!

Sziasztok! Mint látjátok még nem az első résszel jövök, hanem külön köszönetet szeretnék mondani Bella Stewart-nak aki elkészítette ezt a fantasztikus designet! Imádom! Sajnálom, hogy várattalak egy ideig Bella, de mint mondtam volt egy kis gigszer, de ez megoldódott, és a végerdény amit összehoztál, whaó imádom!*-* <3 Köszönöm!