1.évad 3.rész: Elveszve! 2/2

Martina Stoessel:

Reggel a nap sugaraira kelltem. Aha, bárcsak így lett volna. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit se! Mar a bűntudat, de nem kéne. Vagy ez teljesen normális? Fogalmam sincs, de nem rágódok ezen. Jorge megcsalt.. Hova a francba sajnálom, te szent Isten?! A gondolatmenetem miatt haragosan kelltem fel, és odatrappoltam a gondosan összehajtogatott ruhák felé, amit Adrián cselédjei hoztak nekem. Nem számítottam Gucci, vagy  Devergo ruhákra, hisz ez egy kis falu, de ezek a ruhák a szöges ellentétei voltak az én izlésemnek. Gúnyos arckifejezéssel mértem végig a ruhadarabokat.
-Bocsi, de nem ismertem a Tini sytle-t!-nevetett Adrián a falhoz támaszkodva.
-Nem, én kérek bocsánatot, mert nem a ruha a legfontosabb ebbe a pár napba..-mosolyodtam el, kínosan.
-Ugyan, Tini! Érezd magad otthon, szabadulj fel! Mondd mit szeretnél csinálni? Kicsi a város, de tele van látványossággal!
-Tudod.. Én világ életembe nem jártam itt.. Ma lennél az idegenvezetőm?-nevettem, majd Adrián a kezét mutatta, jelezve, hogy pacsizzunk le.
-Természetesen. Lent várlak!-mondta mosolyogva, majd kiment a szobából. Egy apróbb sóhajtás kiséretében felöltöztem, majd lementem Adriánhoz aki türelmesen várakozott.
-Most őszintén! Nagyon hülyén nézek ki?-nevettem, majd végigsimítottam a ruhán.
-Tini.. Így legalább be tudsz illeszkedni, mert tegnap avval a cipővel mindenki megbámult!-kacagott, majd oldalba böktem.
-Holdjárónak hívják, bár itt, tehén tanyán nem várom el, hogy bárki is ismerje!-szálltam be én

is a játékba. Az utat a part felé végigbeszélgettük. Megtudtam, hogy Adrián táncos. Legalább ez közös bennünk. Mivel szöges ellentétei vagyunk egymásnak, de a zene közös pont. Leülltünk a homokba, és olykor egy hullám megcsapta a lábunkat, bár nekem ez kellemes érzés volt.
-Tini.. Kérdezhetek valamit?-kérdezte Adrián, majd egy bólintással jeleztem, a beleegyezésem.
-Nem aggódsz Jorgeért?-szúrós tekintettel néztem magam elé. Egyátalán nem azért, mert haragudtam Adriánra.. Magamra haragszok. Ezt azért mégsem tehetem meg Jorgeval nem? Vagyis.. Felnőtt férfi, tud ő vigyázni magára!
-Martina..
-Adrián.. Aggódok, de nem fogok cselekedni. Tud magára vigyázni.-mondtam rekedt hangon, ami miatt köhögtem egy nagyot, majd
bámultam magam elé, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki ordítozik utánam.
-Tini! Tini!-a lány elém ért, Jorgeval az oldalán.
-Ismerjük egymást? Jorge, ő ki?-mondtam feszülten, majd Adrián végigsimított a karomon, nyugtatásképp.
-Én is kérdezhetném ugyanezt!-bökött Adrián fele.

-Hé, srácok! Most nem ennek van itt az ideje!-rázta a fejét a lány.-Tini, én Melanie vagyok.
-Ezt nem hiszem el, Jorge, képes vagy idehozni a lányt akivel megcsaltál? Van bőr a képeden, Blanco?!-kiabáltam mint egy őrült, amire sok ember felkapta a fejét, de én nem törődtem ezzel ami láthatóan zavarta  a körülöttem lévő három embert.
-Martina.. Hallgass meg! Én nem vagyok Jorge barátnője. Szállj fel velem és Jorgeval a hajóra amit értetek küldtem. Nem haragudhatsz Jorgera!-mondta halk hangon Melanie. Őszintén beszélt.. De nem..
-Nem. Nem fogok egyikőtökkel se felszállni..
-Inkább maradsz itt csövelni?-dühödött be Jorge.
-Képzeld Adrián befogadott a villájukba!
-Meg az ágyába is..-mondta gúnyos hangon Jorge, mire nekem eljárt a kezem, és megpofoztam.
-Hé, Martina!-állt közénk Melanie, dühösen nézve rám.
-Gyerünk Mel!-fogta meg a derekát a lánynak Jorge, majd eltrappoltak, és felszálltak a jachtra aminek az oldalán a Carson felirat díszelgett. Ebből következtettem ki, hogy ő Melanie Carson, a milliárdos, Matteo Carson lánya.
-Tudod mit.. Én is hazabírlak vinni. Nekem is van egy hajóm!-mosolygott bíztatóan Adrián majd egy erőltetett mosoly kiséretében beleegyeztem a dologba. Adrián tárcsázta a kapitányt, bizonyos Christ, aki kis idő múlva

megérkezett egy viszonylag nagy hajóval. Mikor elindult a hajó már nagy vigyor ült az arcomon. Annyira jó érzés az, mikor ezek után nem erednek útra a könnyeid. Egy jó ideig utaztunk. Élveztem, ahogy a tengeri szellő fújja a hajam, élveztem, ahogy néha rámcseppent pár vízcsepp, a hullámok által. Adriántól elbúcsúztam a parton, mivel bármennyire is próbálkoztam meggyőzni, hogy jöjjön velem, ő nem engedett az akaratomnak. Elsétáltam a hotelunkhoz, ahol mindenki a halban üldögélt. Jorge és Melanie is.
-Tinii! Annyira aggódtunk érted!-rohamozott meg, Cande, Mechi, Lodo és Alba.
-Jól vagyok, nyugi.
-Oké! Tini, Jorge! Ilyen többet ne legyen! Ez miatt nagyon lemaradtunk!-magyarázott Sergió, de igaza van.
-Én.. szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni. Vagyis nem mindenkitől..-pillantottam Jorgera és Melre.
-Ne kezd már!-forgatta a szemét Melanie.
-Melanie légyszives fáradj ki az épületből, de köszönjük a segítséged!-mosolygott kedvesen Sergió majd Melanie elment.-Egyéb óhaj, sóhaj?
-Nekem van!-emeltem fel a kezem, és közben kínosan nevetgéltem.-Nem fogok egy szobába aludni Jorgeval!
-Majd én helyet cserélek Jorgeval, úgyis nálunk két kisebb ágy van, tehát azt a fiúk széthúzhatják!-ajánlotta fel Cande a lehetőséget. Imádom. Tudom, hogy nagy áldozatot tesz, mivel mindenki szeret békében aludni a pasijával, Cande pedig ezt megakadályozta az én nyugodságom kedvéért. Igaz barátnő! A vöröske átcuccolt hozzám, majd belém öntötte a lelket. Persze, a képek sem maradtak el!

@tinitastoessel: Ilyenkor mit érzel? :DD #szobatárs #enyém #stupid #grimasz

@candemolfese: Értelem!:D @tinitastoessel #dehogybolond

@tinitastoessel: Vörösben látja a világot!<3 :) @candemolfese

Miután kihülyéskedtük magunkat, átjött Mechi, Alba és Lodo is.
-Na mesélj el mindent!-ugrottak rá az ágyra, majd elkezdtek egy egy kispárnát szorongatni. Elmeséltem nekik mindent, töviről hegyire.

-És te nem is akartad meghallgatni?-kérdezte szemrehányóan Mechi.
-Ne köss belé!-védett be Lodovica.
-Te maradj ki ebből!-mondta rezzéstelen arccal a szőkeség, majd kiment.
-Utána megyek!-jelentettem ki zavarodottan.-Mechi! Mechi! Állj meg!
-Sajnálom!-fakadt sírva, majd a karjaimba borult.
-Mi a baj Mercedes? Annyira sajnálom, hogy nem kérdezgettelek, de.. tudod milyen vagyok, feldúltan. Na mesélj!
-Felajánlottak nekem egy szerepet... Los Angelesbe...-egyszerűen lefagytam! Most nem gondolhatok csak magamra, hogy mi lenne velem ha itthagyna.. Együttérzőnek kell lennem....
-Figyelj..Mechi... Ha te tényleg akarod azt a szerepet.. akkor menj! Ha pedig nem állsz készen, arra, hogy itt hagyj minket, akkor én abban is támogatlak..-öleltem meg jó szorosan.
-Köszönöm!
-De mikor kéne indulnod?
-Holnapig adtak gondolkodási időt.. 5 nap múlva pedig már a gépen kéne üllnöm.
-Elmész?
-Ajj, nem tudom..-fogta a fejét, majd pár perc után megszólalt.-Nem akarlak itt hagyni titeket, de Los Angeles...ahw álmaim városa.. És ott sokkal nagyobb hírnevet szerezhetnék.. Nem tudom..
-Tudod mit? Aludjunk rá egyet.

-Rendben.-motyogta halványka mosollyal az arcán majd megöleltem. Visszamentünk a szobába, ahol Mech bocsánatot kért, majd kis idő múlva mindenki vissza ment a szobájába. Én és Cande néztük egy kicsit a tvt, majd álomra hajtottuk a fejünket. Mozgalmas nap volt... Mechi el akar utazni, Jorgeval pedig már vége..