1.évad 2.rész: Elveszve! 2/1

Reggel a barcelónai napsütésre ébredtünk Jorgeval. Felöltöztünk majd lementünk a halba ahol a stáb kétségbeesett arckifejezéssel várt minket.
-Mi a baj emberek?-kérdeztem üdén és vidáman mire válaszul Clari szomorúan a

kezembeadott egy újságot. Mit sem értő tekintettel olvastunk a sorok között Jorgeval:

Bunkók és lenézőek: -->Jortini<--

VIOLETTA VAGY INKÁBB BUNKÓLETTA?

A két fiatalt tegnap kaptuk el a Violettában ismert Studio On Beat nevű forgatási helyszín előtt, ahol szinte mások testiépségével nem törődően gázolták el riportereinket. Úgy néz ki Martina Stoesselnek és Jorge Blanconak is agyára ment a sztárság. Ujabb két embert írhatunk fel a "Beképzelt sztárocskák" nevű listára a gyerekek bánatára. Talán Tinike lesz az új botránykirálynő Miley Cryus, Yoyika pedig a botránykirály Justin Bieber nyomdokaiba fog lépni? Mindent megtesznek a hírnévért? Nos, a jövőbe efelől talán majd hallani fogunk! Addig is kitartást Barcelóna lakosainak mivel a Violetta stábja ott forgat..

-Ezt nem hiszem el..-mondtam könnyes szemekkel, majd Jorge melkasába temettem a fejem.
-Most mi lesz Sergió?-kérdezte a barátom reményvesztetten.
-Semmi. Nem történt semmi, srácok! Tini ne sírj, ez csak egy szánalmas pletyka, én is láttam a jelenetet, Mechi is, és egyátalán nem dúrván közlekedtetek! A rajongók nem hiszik el ezt a badarságot!-Sergió szavai sajnos nem bírtak megnyugtatni.
-De...
-Nincs de! Rajta emberek, forgatni kell!-a rendezőnk mindig  ideges lesz az ilyen pletykákon, és nem igazán díjazza, ha érzelgősek vagyunk miatta tehát csendben átvettem Violetta ruháját, majd felvettük a jeleneteket. Nem hazudok, nagyon lassan telt az idő.
-Jól vagy Tini?-jött oda hozzám Rugge.
-Nem..
-De ne búsulj emiatt! Tudom, hogy most úgy érzed vége de nincs! Nem hiszi el ezt mindenki!-szó nélkül Ruggero karjaiba borultam.-Hiszel nekem?
-Persze! Köszönöm Ruggero! Imádlak!-öleltem meg ezúttal nagy örömmel.

@ruggeropasquarelli: egyik legjobb ember akit ismerek! <3 :) @tinitastoessel

Miután Ruggero belémöntött egy kis vidámságot már sokkal gyorsabban és nevetősebben telt az idő.
-Figyelem gyerekek! Gyertek ide!-hívott minket Sergió.-Köszönöm, hogy nem kellett felfüggesztetni a forgatást a pletyka miatt. De még lenne egy kis dolog amiről ugyan eddig nem volt szó, de kérlek muszáj megcsinálnotok!-Sergió tudja, hogy egyikőnk sem repes az örömtől ha valami plusz munk kerül a nyakunkba.
-Rendben, mondd!-sóhajtott Die.
-Egy táncpróba!
-Neee naa ne már Sergió!-csattant fel mindenki egyszerre.
-Csak másfélóra!-tudtuk, hogy ígyis úgyis meg kell csinálnunk, így hát elmentünk átöltözni majd Sergió elvezetett minket a szálloda egyik eldugott tánchelységébe amit direkt nekünk csináltak. El kellett próbálnunk az En Girat amit megjegyzem már ezerszel elpróbáltunk de már mondtam, hogy Sergió ilyen. Gyorsan megvoltunk vele mivel mindenki minnél előbb szabadulni. Tehát miután Sergió rendesen megizzasztott minket, Jorgeval kisétáltunk a tengerpartra. Gyönyörű itt minden!
 Leterítettünk egy plédet a homokba, és kipakoltuk a nasikat amiket hoztunk. Jorge persze egyből megcélozta a Magnum jégkrémet ami a hűtőtáskába lapult. Én a hideg gyümölcsturmixomat szürcsölgettem a tűző barcelónai nap alatt. Én persze az első adandó alkalomnál lőttem magunkról egy fotót.

@tinitastoessel: At Barcelona beach!<3 :) @jorgeblanco

-Van egy szuper ötletem!
-Nee! Csak a "Jorge féle szuper ötlet"et nee!-kacagtam.
-Ez tényleg jó. Gyere!-fogta meg a kezem, majd a Sétahajókázás feliratú táblához vezettet, tehát innen már levágtam mi a szitu.
-Még el kell intéznem egy hívást de addig szállj fel!-utasított Jorge, majd én felszálltam. Eltelt öt perc de Jorge még mindig csak telefonált.
-Jorge már indul a hajó, lettenéd azt a francos telefont?!-mondtam, majd a barátom engedett az akaratomnak így hát letette a készüléket.-Kivel beszéltél?
-Senkivel.-rántotta meg a vállait.
-Akkor magadba beszéltél?
-Jajj csak Ruggeval!
-Ismerlek Jorge! Ha Ruggeroval beszélsz akkor kerek perec kimondod, hogy Ruggeroval beszéltem!!
-Akkor ez most egy szögletes perec!-vágott komoly arcot, de mikor felfogta mit mondott, röhögésbe tört ki ő is és én is.
-Nem! Én most haragszok rád!-fordultam el tőle.
-Ugyanmár kicsim!-ölelt meg hátulról mire én megenyhültem és nevetve beleharaptam az ajkaimba, majd felé fordultam és egy rövid csókot nyomtam az ajkaira, miközben egyre távolabb kerültünk a parttól, sőt már túlságosan távol.
-Jorge! Itt valami nem stimmel, szerintem nem kéne ennyire távol mennünk a partól, hiszen ez egy sétahajó!
-Igazad van, beszélek a kapitánnyal!-indult meg a barátom a kapitány fülke felé, ám kiesett a zsebéből a mobilja. Egy új üzenet: Melanie. Visszaakartam adni Jorgenak az Iphone 6s+-t de túlságosan furdalt a kíváncsiság. Meg kell tudnom ki az a Melanie. Beütöttem a kódot ami a 1921, majd megnyitottam annak a bizonyos Melanienek az

üzenetét. Egyből elfogott a düh és a szomorúság.. Jorge megcsal!
-Rossz hír! Ez egy rendes hajó ami most Castelldefels-be tart, ami egy Barcelóna melletti kisváros!-jött vissza Jorge mire én mégjobban elkeseredtem. Tartottam magam de a szemembe már gyülekeztek a könnyek.
-Szuper! A világ legnagyobb szemétládájával kell botorkálnom senki földjén!
-Most mi a bajod?
-Melanie!-hagyta el egy könnycsepp a szemem, majd Jorgehoz dobtam a telefonját, aki sajnos elkapta így a telefonnak kutya baja sem lett.
-Tini! Félreérted! Hallgass meg!
-Nem akarlak meghallgatni!
-De Tini! Melanie csak...-kezdett bele de én közbeszóltam:
-Melanie csak az a lány akivel megcsaltál!-mondtam, de alig akartak kijönni a nagy gombóctól a torkomban e fájó szavak.
-Dehogy Tini, én csak téged szeretlek!
-Ja, persze, azok az üzenetek mást mondanak...
-Ne Tini, ne gondolj rosszra, este csak...
-Ne is folytasd, nem akarok hazugságot hallani..-fodultam sarkon, de megtorpantam mikor Jorge elmotyogta, hogy; Az igazságra úgy is fényrederül! 
Mit sem törődve a kommentárjával tovább mentem majd egy asztalhoz ültem le, ahol kifakadtam. Százával hullottak a könnyeim. Jorgeba volt annyi öntudat, hogy mivel én az A szektorba ültem ő elsétált a B-be így nem zaklatott tovább. Sokan bámultak meg de én ezzel nem törődtem. Mikor megérkeztünk Castelldefelsbe, leszálltam a hajóról, leülltem egy padra ahol magam elé bambultam. Nincs nálam sem pénz, sem étel! Semmim sincs! Jorgenál nem tudom mi a helyzet, de én nem fogadok el tőle semmilyen segítséget az fix. Mivel ez a Castelldefels elég kicsi város, nem igazán tudta senki, hogy én egy híresség vagyok, ami mondjuk valamennyire feldobta a napom. Odaballagtam a hajókhoz és megkérdeztem az egyik hajókezelő fickót, hogy mikor indul a következő hajó Barcelónába. Három nap! Három napig nem tudok, sem zuhanyozni, sem enni, sem megszállni valahol! Ráadásul nem tudom honnan lesz pénzem jegyre mivel elég borsos ára van.. Úgy döntöttem tárcsázom Candelariat, és elújságolom mi történt.
-Hali Tinita! Hol vagytok?
-Castelldefelsbe.
-Mi?? Tini, hogy mehettettek el oda?? Eléggé messze van innen, hova gondoltatok,Sergió kicsinál titeket!
-Figyelj elmondom a sztorit..-kezdtem bele, mint egy modern Seherezádé, mikor elmeséli az 1001 éjszaka című mesét.
-Akkor ha jól értem, tévedésből rossz hajóra szálltatok, ami Castelldefelsbe vitt titeket, a hajóúton meg kiderült, hogy Jorge megcsalt téged valami Melanie-val, és most te ott vagy egyedül pénz nélkül, ráadásul a következő Barcelónába vezető hajó csak három nap múlva indul?-ismételte el Cande a történetet dióhélyba.
-Igen, röviden ennyi.
-Sajnálom életem.. De három nap múlva én és Rugge ott leszünk és hazahozunk mind a kettőtöket, rendi?-beszélt Ariel úgy mint egy kisgyerekhez.
-Rendben, de én csak egy elveszett nő vagyok nem egy elveszett öt éves!-nevettem erőltetten, majd elköszöntem és leraktam a telefont. Elindultam Castelldefels kis utcáin, majd szembe jött velem egy öreg néni és egy bácsi akiket leállítottam.
-Jó napot! Az én nevem Martina Stoessel és egy híres színésznő vagyok.-itt a néni félbeszakított.
-Persze kislány, én meg Opra vagyok!-nevetett az idős asszony, majd továbbmentek.
-Ezt nem hiszem el!-motyogtam, majd a part felé vettem az irányt.

~Jorge Blanco~
Nem hiszem el, hogy Tini nem képes meghallgatni! Én sosem csalnám meg. Melanie egy lány aki azt tervezte meg nekünk, hogy had vacsorázzunk meg a barcelónai palotában, mert tudom, hogy Tini már régóta el akar oda menni, most viszont még ehetne is ott, ha nem

lennénk ezen az Isten háta mögötti helyen. Beülltem egy étterembe de csak egy vízet kértem. Óvatosan kell bánnom a pénzel mivel alig van nálam. Tárcsáztam Melaniet, hogy elújságoljam, hogy a palotai vacsorának lőttek.
-Haló Melanie Carson telefonja.-szólalt bele Mel telefonjába egy férfi hang.
-Ő mit csinál?-ülltem fel fekvőhelyzetemből.-Melanievel szeretnék beszélni.
-Adom!-mondta a férfi, majd odaadta Melaniet.-Jorge! Micsoda kellemes meglepetés! Mit szeretnél?-szóllt bele Mel a kedves, bájos hangján. Elmondtam neki mindent.
-Mi???-hosszas hallgatás után ismét beleszólt a mobilba.-Van egy tervem. Mennem kell, kitartást Jorge, és vigyázz Tinire!-azért nem bántam volna ha elmondta volna azt a "tervet". Melanie tényleg egy nagyon jószívű lány. Elindultam megkeresni Tinit, nem sok sikerrel.

~Martina Stoessel~
Jelenleg a parton vagyok és várom a csodát. Ne értsetek félre, itt nem Jorgera gondoltam, hanem valami szimpla csodára. Például, hogy Cande és Rugge a semmiből megjelennek, vagy, hogy valakinek megesik a szíve rajtam és segít. Nahát erre várhatok..
-Tini!-hallottam, hogy valaki engem szólít. Nem kellett ránéznem az illetőre, hogy tudjam ki az. Jorge.
-Nem kérek belőled Jorge!
-Tini!
-Ne Tinizz! Három nap múlva Rugge és Cande eljönnek értünk, aztán meg éljük tovább az életünket...immáron külön!
-De Melanie nem az akinek gondolod!
-Jorge... Ez, hogy jön ide?
-Úgy, hogy te a nagy semmiért akarsz velem szakítani!-nem válaszoltam semmit, otthagytam a francba. Annyira feltud ilyenkor idegesíteni, és az még hagyján. Összetörte a szívem. Egy virágos rétre tévedtem, ahol máskor rámjött volna az énekelhetnék, most viszont nem. Sírtam. Felfigyeltem arra, hogy egy srác leüll mellém a fűbe.
-Hé, jól vagy?-nézett rám aggódóan.
-Hát, nem igazán...
-Hülye kérdés volt, igaz?-mosolygott majd én is magamra erőltettem én is egyet.
-Hogy tévedtél ide?
-Honnan tudod, hogy nem idevalósi vagyok?
-Ugyan. Ebbe a kisvárosba mindenkit ismerek. Plusz, ilyen szép lányok nem teremnek mindig virágosréten. Szóval?-elmondtam neki, hogy ki vagyok, hogy tévedtem ide, és hogy ki miatt sírok. És ő is mesélt magáról.
-Nem mindennapi történet.. Akkor, Martina..
-Csak Tini!-szólltam közbe mosolyogva.
-Tini..Szeretnél hozzám költözni arra a pár napra amíg nincs hol laknod?
-Igen. Köszönöm Adrián.
-Akkor menjünk.-álltunk fel, majd Adrián háza felé vettük az irányt. Egy nagy kapuhoz értünk amire nagybetűkkel ki volt, hogy: Salzedo. Amikor bementünk a ház ajtaján tázba maradt

a szám. Gyönyörű, hatalmas ház! Adrián felfezetett a vendégszobába ami ideiglenesen az enyém. Nagyon hálás vagyok neki. Miután dobtam egy gyors zuhanyt, az egyik szolgálólány hozott nekem pár ruhát, és pizsamát, én pedig felvettem az egyik pizsit. Elalvás előtt lepergettek a szemem előtt a mai dolgok. Elvesztettem azt az embert akit igazán szeretek. A bűntudattól aludni se tudtam miszerint én itt fekszek a kényelmes franciaágyon ő pedig ki tudja hol van. Lehet, hogy megcsalt, vagy én már nem is tudom mi van, de én még szeretni fogom. Örökre szeretni..